Vámos Robi
Megosztás
https://vamosrobi.hu/ Vámos Robi vagyok,
művész-mentor, író
Visszaadom az önbecsülést azoknak, akiktől elvették. Megértem a meg nem értetteket.
Szárnyat adok a szárnyaszegetteknek. Begyógyítom a sebeket. Nem hősködöm és nem tudok senkit megmenteni a gonoszoktól. Nem azt ígérem, hogy nem ér téged többet támadás. Hiszen a támadókhoz nem jutok el – és ők annyira ostobák tudnak lenni, hogy nem értik, miről beszélek. Azt tudom tenni, hogy Téged vértezlek fel olyan eszközökkel, olyan gondolatokkal, amelyek megerősítenek és ezután a bántások egé
13/05/2026
Egyetértünk?
📖👉 www.never-mind.hu
13/05/2026
Én nem kaptam '88-ban...
Te?
13/05/2026
13/05/2026
💎👉🌟
📖🐇👉 www.never-mind.hu
12/05/2026
Annyira nem lehet rossz, ha ő maga is olvassa.
Amúgy van itt valaki, akinek kék a haja itt?
🐇📖👉 www.never-mind.hu
Mai megfejtős - a kulcs a kártyalap :)
Igazi emberek, akikről ma maszkok hulltak le.
Rettenetesen elfáradtam és úgy éreztem, évtizedek nyomait kellett ma helyretennem.
De szerintem sikerült. És nem kellett hozzá más, mint odafigyelni. Nyitottsággal.
Nem kellett hozzá képmutatás, hangzatos bejelentés és feltűnő jótevősködés.
Soha nem fogom ezt abbahagyni.
Hagytam az osztálynak könyvet is.
👉 www.nevermindkonyv.hu
12/05/2026
Már akkor gondoskodtam róla, hogy valódian pozitív hírek is legyenek a napilapokban.
📖🐇👉 www.never-mind.hu
12/05/2026
Hanna ezt a programot imádta a legjobban.
KIVEL?
www.never-mind.hu
11/05/2026
Anita készült nektek egy kis meglepivel!
Nyunyu!!! Anita horgolta bizony!
Mindig Veled lehet!
És van még más Never Mind meglepi is az újdonságok között:
https://shop.vamosrobi.com/uj
11/05/2026
Mosolyogj
A lány kék hajtincse különös színben fénylett a reggeli nap-
fényben. A folyosó végén állt, háttal a falnak, mintha attól félne, hogy ha nem támaszkodik neki, az eltűnik. És lehet, hogy ő is. Talán kellett volna egy jót sírni, de mégsem. Az túl feltűnő lett volna – na nem mintha lett volna bárki is, akinek feltűnjön. Úgyhogy a könnycseppek csak megjelentek, de nem mertek lecsordulni. A lány inkább csak bámulta a cipője orrát, mint a munkába utazók a metrón, ha lemerült a telefonjuk.
A cipő elején egy apró repedés futott végig, pont ott, ahol mindig megtörik a bőr. Jó volt nézni. Szerette az ilyen apróságokat.
– Jól vagy? – kérdezte valaki. De az illető meg sem állt, csak odadobta ezt a két szót, mint egy papír zsebkendőt, hogy „majd később jó lesz valamire, tartsd meg”.
A lány bólintott. Ezt azt jelentette: „jól vagyok”. Na persze, látszik, tényleg. De ez a „jól vagyok mégsem hazugság volt: inkább csak egy rövidítés. Egy csomó mondat helyett, amire úgysem kérdezett rá senki. Akkor meg minek elmondani?
– Hanna! – A tanár épp a lány nevét mondta, de ő nem nézett rá.
A többiek beszéltek körülötte, de nem hozzá. Mintha egy üvegfal mögött állt volna, amin keresztül minden hang tompább. Ő ott volt. Csak nem számított, szokás szerint.
A telefonja rezgett a zsebében. Anyu írt:
Ne felejts el mosolyogni.
Ez volt a legrosszabb. Nem az, amikor nem értették meg.
Hanem amikor azt mutatták, minden rendben van. Mintha a baj csak akkor létezne, ha feltűnő. És mintha egy kierőltetett kínvigyor elűzné a belső fájdalmat.
Hanna mély levegőt vett. Nem azért, mert megnyugodott. Éppen azért, mert feszült. Levegőt vett, de nem fújta ki.
Pedig jót tett volna. Amúgy meg ha nem vesz levegőt, az túl feltűnő lett volna. Csend lett volna a csendben. Hallhatatlan
és láthatatlan akart lenni. Az biztonságosabb, mint látszani
és hallatszani.
www.never-mind.hu
11/05/2026
Tudhattam volna, hogy ismerős valahonnan ez a könyv!
www.never-mind.hu
Kattints ide a szponzorált hirdetés igényléséhez.
Kategória
a közszereplő elérése
Cím
Kolozsvár Utca 33/A
Dunakeszi
2120